Mallorca

Utazás

Mi a legegyszerűbb utazási módot választottuk, ami a repülő London Stanstedből Palma de Mallorca-ra. Terveztük, hogy mindenképpen bérelünk kocsit, ezt ajánlotta több weboldal is, és amikor megvettük a jegyet a Ryanair honlapján, felkínálta az addig talált legkedvezőbb autóbérlést, ami 58 GBP volt egy hétre a legkisebb bárelhető autóra, ami egy fiat panda volt.

Ez a kocsi kettőnknek tökéletesen megfelelő volt, különösen, hogy a hegyekben, ahol a sziklák vannak, hajmeresztően keskeny utakon kell manőverezn. Mikor jöttek szembe A6-os és hasonló kocsikkal, csodálkoztam, hogy hogyan férnek el az úton. Azt csak zarójelben tenném hozzá, hogy kisebb logisztikai malőr miatt az első éjszakát szintén a pandabán töltöttük, nem kívánom senkinek, de erről részletesebben majd a Szállás alcím allatt.

A kocsi bérlésről néhány jó tanács, amibe mi, mint amatőr autóbérlők belefutottunk. Az 58 GBP egy hetre nagyon jol hangzik, de arra jönnek még egyéb költségek. Leszálláskor át is lehet venni a kocsit, az összes nagyobb autókölcsönző képviselteti magát a reptéren. Mi több, mint fél őrát vártunk, olyan hosszú sor állt a kölcsönző előtt. A kocsit tele tankkal kapjuk meg, annak az árát majd a végén hozzácsapják a számlához, mivel a kocsi leadásakor kell fizetni, viszont üres tankkal kell visszavinni, így ha nem figyel a gyanútlan túrista, a kölcsönző hatalmas nyereségre tesz szert néhánz liter benzinen. Én az autópályán visszafele úgy intéztem, hogy dramatikus fogyasztast sikerült elérnem a mutatő folyamatos 120 km/h feletti tartásával, amire a panda csak nagyon vonakodva volt ugyan hajlando, de én győztem.

Valdemossa, azért rendesek, hogy probálkoznak
egy felezővonallal.

Egy másik becsapős kérdés, amit az autókölcsönző feltesz mielőtt aláírjuk a papírokat, hogy akarunk biztosítást kötni. Mi kötöttünk, ajanlották, de ennek érdemes utánanézni, mielőtt utazunk, hogy milyen egyéb opciók vannak biztosításilag. Ez nekünk plusz 60 fontnba került.

Mi vittük magunkkal a sat nav-ot, (a milyenk Timtim, vagyis TomTom – Tim a hang, aki megmondja, hogy merre menjünk), így elég könnyű dolgunk volt, ami a navigálást illeti. Az utak jók, a hegyekben is, csak ott nagyon keskenyek tele szerpentinnel. Néha feltűnik egy túristabusz, olyankor mi leálltunk, esetleg birkanyáj, es rengeteg német biciklis, mivel Mallorca német biciklis paradicsom.

A kocsit ott lehet hagyni faluvégen, útszélen, bennünket semmilyen atrocitás nem ért, habár volt olyan hely, ahol láttunk törött ablaküveget a parkolóban, szóval nem érdemes bent hagyni semmi értékeset.

Szállás

Májusban mentunk Mallorcarara, ami szezon előttnek számít. Ezt tükrözték az apartman árak is, tulajdonképpen kemping áron, vagyis 10 EU/ éjszaka/ fő tudtunk volna foglalni apartmant ha akartunk volna. Ide nem csatolok semmilyen honlapot, a google keresőt ajánlanám mindenki figyelmébe és az accommodation+mallorca címszavakat, van miből válogatni.

Mi gondoltuk, hogy kalandosabbá tesszük a nyaralást, és foglaltunk szállást a menedékházakban. Ez itt tehető meg

http://www.conselldemallorca.net/?&id_parent=491&id_class=2992&id_section=3198&id_son=3204&id_grandson=4021

és itt

http://www.caib.es/sacmicrofront/contenido.do?idsite=34&cont=22837

Van még egy harmadik lehetőség is, a kolostorok. Ezek elég drágák, viszont nagyon kalandosnak tűnt a számomra, hogy egy romos kolostorban tölthetek néhány éjszakát. Lelki szemeim előtt mindenféle kalandos szituáció felrémlett, sokáig nem is tudtam elaludni, szoval gyorsan megnéztem a Rambó 3-at.

Sajnos Mallorcán nem nagyon van kemping, vagyis van egy a sziget északkeleti részén, de csak nyáron van nyitva.

Mi az első website-on foglaltunk szállást, de mivel az előszezonban tulajdonképpen több mindent lehet csinálni Mallorcán, mint nyáron, amikor eléggé vízhez kötött a nyaralás (tengerpartról vízbe haladás – ez az ortodox túrista, és szikláról vízbe esés, ugrás – extrém túrista aka sziklamászó, aka DWS), szóval a lényeg, hogy már korán tele vannak a menedékházak. Ezek olyan hostel-szerű elátást nyújtanak, vagyis nagy teremben 30 ágy, folyosón közös wc, zuhany, magánélet, plusz reggeli, ebéd, vacsi választható not included.

Mi későn foglaltunk szállást, kb 3 héttel indulás előtt, így 3 menedékházzal tudtuk lefedni a 7 napot. Eredetileg az első menedékházban töltöttünk volna 2 éjszakát, a másodikban 3-at, és a 3-ikban 2+3+x=7-et, ???

Az első szállás a Santuari del Puig de Maria (szabad fordításban: Mária Hegyi Szentély) lett volna, ami egy kolostor.

http://www.infomallorca.net/imgdb/archivo_dre41681.pdf – ez egy hasznos szórólap, kevés infó a menedékházakról, kolostorokról, és vannak rajta színes képek is.

A szallas foglalás úgy történt, hogy felhívtam a kolostort. Még soha nem beszéltem egy kolostorral telefonon, szóval izgultam. Spanyol női hang szólalt meg a vonal másik végén, kérdeztem, hogy do you speak english, mondta, hogy sí. Gondoltam, hm. Mondtam, hogy mit akarok, mondta megint, hogy si. Később kiderült, hogy csak két éjszakára van szabad ágyuk. Modntam, hogy jó lesz. Kérdezte a nevem, mondtam, hogy István. Aztán, hogy Steve. Meg Stefan. A nő mondta, hogy jó. Kérdeztem, hogy ennyi? A nő megint mondta, hogy jó, és letette a telefont.

A másik két szállást, vagyis menedékházat, az interneten foglaltuk le, az egyszerűbb volt.

a hegy, amire nem mentünk fel

A Santuari del Puig de Maria egy Pollenca nevű vársokában található, mint a neve sugallja, a hegy tetjén van a városka fölött. Elég későn értünk be Pollenca-ba, de nem is ezzel volt a baj, hanem, hogy a kolostor felé nem volt semmilyen tábla, ami segített volna útbaigazítani. Ültünk a kocsiban, néztünk fel a hegyre, hogy valószínű ez lesz az. Kétszer körbeautóztuk a hegyet, meg a környező tanyákat, közben kicsit eleredt az eső. Végül is elég egyértelmű volt, hogy kizárásos alapon a kolostor ott van fenn. Úgy döntöttünk, hogy fáradtak vagyunk a hegyhez, kiveszünk egy szobát egy éjszakára valahol a tengerparton. Kb három órás autózás után megálltunk az út mellett, és aludtunk a pandában. Borzalmasan kényelmetlen volt.

A kettes számú szállásra egy nappal korábban mentünk végül. Szerencsénk volt, bementünk megkérdezni, hogy jöhetünk egy nappal korábban, és jötünk. A recepción nagyon hosszú időt töltöttünk, a recepciósnak már nagyon folyt az izzadság a fejéről, mert nem találta következó napi foglalűsunkat a rendszerben. Azt sikerült kiderítenie, hogy hol lakunk, Tunbridge Wells, Molyneux Park Road, de onnan csak valami Brigittének volt foglalása. Mondtam neki, hogy én nem vagyok Brigitte és hogy Zsófi sem az. Végül is ő győzött, elismertem, hogy egy tudathasadásos állapotomnban valamlyik alteregóm foglalt szállást, így mehettünk aludni.

Ez a kettes számú hely a Son Amer nevű menedékház volt, ami egy nagyon szép és nagy kőház a hegyekben. Itt 4 éjszakát töltöttünk, a hely tiszta és rendezett belül nagy terekkel, minden fából és kőből van.

a refugio La Muleta-ban

A harmadik hely, ahol megszálltunk La Muleta. Ez is ugyanaz a színvonal, mint Son Amer, nagy kőház a hegy tetején, viszont ez a tengerre néz, és a kilátás pazar. A nap a tengerbe nyugszik le, amit meg lehet nézni a terasz szerű udvarból. Vannak padok, ahova ki lehet ülni egy üveg borral, és általában van néhány ember, akikkel lehet beszélgetni, de egyébkén mindenki nagyon tapintatos, senki nem zavarja meg a naplementét. A hegy másik oldalán lent van az öböl, kis halaszfalu, jachtok, tökéletes mediterrán élmény.

naplemente a teraszról egy helyi macskával

A menedékben alvásnak két negatív oldala van. Az egyik, hogy a házi szabályzat szerint bezárják a kaput este 10 kor. Aki késik, kinn alszik. Ez számunkra elég sokszor jelentette azt, hogy hamarabb kellett befejeznünk a maszást, hogy még vacsorázzunk és vissza is érjünk időben. Szerencsére nem veszik olyan komolyan a 10 órás szabályt, mi volt hogy 11-kor értünk vissza és nem kellett kint aludnunk.

a szobánk Son Amerben

A másik kellemetlenség, hogy 30 emberrel aludni egy szobában nem a legpihentetőbb élmény. A menedékek egy túraút mentén vannak elszórva úgy, hogy a távot néhány nap alatt lehessen megtenni. http://www.mallorcahiking.com/blog/tag/refuges-mallorca/ Mivel túrázni szinte mindig lehet, a menedékekben mindíg telt ház van. A túrázók mindíg korán kellnek, nem úgy, mint a lusta sziklamászók, akik reggel 8-kor még szeretnének aludni. Ez természetesen lehetetlen, amikor körülötted 28 ember nyüzsög.

Mászás

Mallorca-n a mászás az Amazonon kezdődik. Pontosabban amazon.com ahonnan mi megrendeltük a kalauzt, és elkezdtük tervezni, hogy hol fogunk mászni. A mászókalauz nézegetés egy nagyon fontos része a nyaralásnak, ezzel ugyanis már jóval a nyaralás előtt kezdetét veszi egy virtuális utazás, tulajdonképpen nyaralás extension, hogy ilyen maszó szakkifejezéssel éljek. Mi a Rockfax kalauzát rendeltük meg, ez tartalmazza a sport mászást és a DWS-t. Sajnos a május még túl korai a deep water soloinghoz (egy újabb szép magyar szó), valahol a nyaralás közepe fele megálltunk napozni egy elhagyatott sziklás tengerparton, ahol én többszor is megkíséreltem belemenni a tengerbe, de mindíg megfutamodtam.

ez még nagyon hideg volt!

Ébredés után Zsófi egyből a lényegre tér, de én is
brainstormingolok.

Mikor új helyre megyünk az első mászóhely kiválasztása egy érzelmileg nagyon megterhelő feladat, különösen, miután előtte hetekig tevezgetjük, hogy hol kellene kezdeni, és aztán ott vagyunk, és a kalauzban olyan sok szép hely van, amiket nem kéne kihagyni. Végül persze döntenek az észérvek és megyünk La Carveta-ba, Pollenca körzetben. Már amugy is ott vagyunk, vagyis voltunk, vagyis hol is vagyunk tulajdonképpen? Miután előző este nem volt kedvünk megtalálni a hegy tetején a kolostort, ami az első szállásunk lett volna, ezért autóztunk egy kicsit. Elmentünk La Carvetaba is, igaz éjjel nem láttunk belőle semmit, nem is maradtunk sokaig. Végül is valahol a Tramuntana hegyságben, circa 50 km-rel dálebbre sikerült talalni egy megfelelő elhelyezkedésű leállót az út mellett, ahol úgy éreztük, hogy mostmár megállhatunk, és kényelmesen elhelyezkedvén az első üléseken, reggelig aludni probáltunk.

Pazar fényviszonyokra ébredtünk, sütött a nap, a szemközti hegyoldalon volt néhány narancssárga szikla, meg egyébként fák.

La Carveta végül is egesz jó választásnak bizonyult. A kalauz szerint a parkolóból egy régi vízvezetéket kell követni, aztán fel jobbra. Mi presze nem követtük a vízvezetéket, mit nekünk kalauz, born to be wild, szóval feleslegesen felmentünk egy hegyre, majd lejöttünk, vissza a vízvezetékhez, aminek a végén vannak kőemberek. Végül is van annak jó oldala is, ha egy hely kedvelt német túrista célpont. A kőemberek felvezetnek egy kettővel arrábblevő oromra, ahonnan merdek ösvény vezet le a hegy masik oldalára, lentebb körbe tenger.

kőember La Carveta felé

A maszás főleg tábla, mi 6a-ig masztunk. A biztosítás kissé kalandos a könnyű utakban, de ahol kell, ott van nitt. Az utak hosszúak és érdekesek, 6a-ban már olyat kellett (volna) csinalni, ami inkabb hasonlít egy boulder kunszthoz. A számozás korrekt, kemény, de azt hiszem, hogy jól be vannak lőve az utak. A maszástól kissé elszokott ujjaimnak viszont nem volt a legkellemesebb élmény, minden nagyon éles, tulajdonképpen egy nap alatt eléggé lekoptattuk a bőrünket. Ez egész Mallorca-ra jellemző, a mászás nagyon változatos színekben és formákban, viszont mindenhol fájdalmasan éles.

La Carveta, Récords de Bunyola, 6a+

La Carveta meg mediterrán bozót

a 'sövény'

Másnap elmentünk a Cala Magraner nevü helyre. Ez a sziget másik oldalán van, és azért mentünk oda, mert a mászás tulajdonképpen a tengerparton, tengerből indul, vagyis szép. A tengerből nyúlik be öbölszerű képződmény, mint egy tülcsértorkolat, és a képzeletbeli meder egyik partja egybefüggő sziklafal. A parkolótól 30- 45 perc gyaloglás egy sövényen, egy kőkerítésen és egy folyómedren át, aztán ott a tenger, ami türkizkék, van még két jacht, meg több német sziklamászó.

Cala Magraner, megközelítés a folyómeder felől

mit is másszunk..

Itt is a nehézség, amit másztunk maximum 6b+, 6c (probálkozás) volt, és megint azt kellett, hogy tapasztaljuk, hogy talán azért, mert elég rossz formában indultunk el egy mászóútra, de mindenesetre a 6b veszett keménynek bizonyult. A 6c amit próbáltam rövid, bouldres út volt, bal kéznek kétujjas lyukból beszállás, jobb kéznek semmi, lépés nélkül feldínózni egy akadós nagyobb fogásra, ott kicsi pihenő, aztán következő menet hasonló intenzitással, mint az első. Ahoz képest, hogy a szektor nem nagy, az utak nagyon változatosak. A fal legszélén kezdtük, majdnem a tengerben, egy 5-ös úttal, amit a könyv az egyik legszebbnek ír a nehézségben a szigeten. Tele nagy zsebekkel, kicsit 3D-s mászás, ahogy a szikla kitüremkedik helyenként, aztán meg befele hullámzik, könnyű. Néhány méterrel jobbra 6b-ért egy tufa út, szép letisztult formák és színek, igazi észtétikai élmény, majd még jobbra áthajlás nehezebb utakkal, a fal másik vége pedig plafon csepkövekkel, 8a körüli kategória.

Az este elég kalandosra sikeredett, mert maszás után siettünk vissza a szállásra, de meg kellett állni vacsorázni, meg tankolni, mert majdnem kifutottunk a benzinből. Az Inca nevű városban álltunk meg hosszas keresgélés után egy kínai kifőzde előtt, nem ajánlom senkinek. A tankolás is egy mission impossible volt, már nem volt nyitva benzinkút, aztán meg nem jött a benzin. Többszörös kommunikációs zsákutca után végül kiderült, hogy előre kell fizetni. 

A következő napot aktív pihenéssel töltöttük, vagyis elmentünk Palma de Mallorca-ba fagyit enni.

no comment

az 'amfiteátrum', az utunk Zsófi feje fölött

az első hossz

Másnap jött Sa Gubia. Az autópályán már messziről látszik az impozáns hegyes kúp alakú torony, ami közelebbről persze még szebb. Úgy fél órát kell gyalogolni egy patak mederben, aztán fel a hegyoldalon, és bent vagyunk egy hatalmas amfiteátrumban. A színpadot, vagyis völgyet, három oldalról 150 – 200 m magas falak zárnak be, ahol a közönség foglalna helyet, de most itt fordítva van, ott fog történni a dráma vagy hívjuk inkább komédiának. Nagyfalazás. Az út, amit kinéztünk 5 kötélhossz és 6c a legnehezebb rész. Zsófi mássza előre az első hosszt 6b, 35 m, jó nehéz. Van előttünk egy német női páros, nagyjából egyszerre értünk a beszálláshoz, de ők hamarabb megtalálták, most legalább nézzük, hogy mit csinálnak az útban. A 6c-ben nagyjából semmit. Ül benne az előmászó sokat, meg próbálkozik is sokat. Aztán A0-azza, azt is lehet, úgy van nittelve a kunsztnál. Nem soká én is ott vagyok, a függőstandban Zsófi próbál kényelmesen elhelyezkedni, és néhény méter könnyű mászás után megérkezek a peremrendszerbe. Az első mozdulatok még jók, de hirtelen elfogynak a lépések majd a fogások is. Pánik, húzzál be!, szét vagyok parázva. Nagyon soká érek fel mentálisan és fizikailag is nullán, inkább a pincében. Ami utána jött, az számomra szenvedés, Zsófinak meg kemény meló. A kunszt annyira levett, hogy egyáltalán nem tudtam regenerálódni a következő mászásokra. Zsófinak kellett előlmásznia a hátralévő 4 hosszt, nekem fizikai fájdalmat okozott bármilyen méretű és formájú fogás megérintése. Az 5 hosszból csináltunk 6-ot, és kb a nap végére értünk le a tervezett néhány óra helyett.

standban már lefele

ereszkédés

Másnap pihenő, a válságstáb összeül, mi legyen. Zsófi szeret nagyfalazni, én szeretnék szeretni nagyfalazni, megbeszéljük, hogy visszamegyünk Sa Gubia-ba, de könnyebbel melegítünk, és csak max 3 kötélhosszas utat mászunk. Ez a módszer beválik, nekem van időm hozzászokni a nagyfalhoz, élvezem a napsütést, meg hogy mászunk. Nem megyünk vissza az amfiteátrumba, maradunk a patakmeder bal oldalán, a napon. Az utak jól vannak nittelve, a 35 méteres kötél leér mindenhol, 3 utat mászunk 6a nehézségig.

beszállás

aztán le

ez a nap sokkal jobb volt :)

Az utolsó hely, ahova mentünk El Calo de Betlem volt a sziget északkeleti partján. Az üdülőfalu, aminek a végén a parkoló volt, még nagyon csendesen várta a szezont, nem volt még ott senki. Úgy fél órát kellett gyalogolni a sziklákig, végig tűző napsütésben, hogy aztán csalódottan vegyük tudomásul, hogy ez a hely talán nem volt a legjobb választás. A hely szép, lent a türkizkék tenger, a sziklák, vagyis az út mellett van néhány fa, ami árnyékot ad, és a falak is szépek, legalábbis ránézésre. A mászás viszont kiábrándító. Kezdeni akartunk egy 5-ös úttal, de mikor ott álltunk alatta, az út alsó negyede hiányzott sziklástól nittestől. Az El pasto nevű szektor miatt választottuk ezt a helyet, ami tulajdonképpen egy tojás alakú tömb, és gondoltuk, jó lesz rajta mászni táblás utakat, ami van is rajta pár, de csak emiatt nem érte meg odamenni.

El Calo de Betlem

Hangulat/feeling/kaja, csak így a végére

A repülőről olyan, mint Hajdúböszörmény és környéke, aztán hirtelen mediterrán élmény a pálmafás, pasztelszínű repülőtéren, majd újabb mediterrán hangulatok hegyekben, tengerparton, autópályán. A nyaralás jó élmény volt, de a deep water soloinghoz még korán volt.

Az étkezést főleg szupermárketekből oldottuk meg, vagyis a reggeli, ebéd olyan szendvicsszerű volt, meg gyümölcs, zöldség, chorizó. Szupermarketet nem nehéz találni. A vacsora volt a főétkezés, próbáltuk felfedezni az autentikus Mallorca ízeit, és többször beültünk étterembe, több kevesebb sikerrel. Ajánlott elkerülni a kínai kifőzdéket, és a tengerparti idilli városkákat. Port de Sollerben nagyon kellemes kulináris élményben volt részünk, olyan 12 - 15 EU-ért fejenként, ez alá is lehet menni, de nem éri meg. És az a paella nagyon finom volt...

megyünk haza. várjunk csak.., ez nem is Fiat Panda, ez egy Hyundai  i10... ! ;)

:)